A bántalmazást, a megalázást mindenkor igazságtalanságként éljük meg. Társadalmilag, jogilag vannak ugyan különböző kategóriák ezekre a fogalmakra, hogy kinek mihez van vagy nincsen joga, ez azonban részleges leképződése annak a sok generációs mintahalmaznak és akár több száz előző életes karmikus valóságnak aminek szintén csak töredékét láthatjuk át földi halandóként.
Van amikor ártatlannak nevezünk egy áldozatot, például amikor erőszakot követnek el valakin, vagy rablás áldozatául esik. Amikor egy olyan embert ér tragikus szerencsétlenség, akit rossznak hiszünk, van, hogy azt gondoljuk: megérdemelte, "Isten nem ver bottal" , "visszakapta a sorstól amit megérdemelt, azt amit ő okozott másnak."
Akik hisznek -mint magam is- az előző életekben, azok hajlamosabbak tágabb térben meglátni, ésszel hamarabb elfogadni azt, hogy minden ami velünk történik meg, akármilyen fájdalmas és igazságtalan is,okkal történt meg, valaminek a következményeként. Mivel nem igazán vagyunk képesek az előző életeinkbe látni, vagy amikor igen, akkor is csupán a megértést segítheti, de az érzelmi feldolgozást általában nem szokta.
Mert a jelenben vagyunk érző lények, a fájdalmat, a megalázottságot most éljük át. Ezen okok miatt tartom a legtöbbször feleslegesnek, és sokszor nagyon ártalmasnak a miértek kutatását.
A ok-okozat kutatásán, a miértekre való válaszok keresésén a legtöbb spirituális kereső, a személyes folyamatának természetes részeként szerencsés esetben átesik. Szerencsétlen esetben pedig beleragad hosszú időre, akár életekre is. Ez egy olyan önmagába csavarodó energetikát és az ezzel járó viselkedésformát alakít ki benne, amit ahhoz lehet hasonlítani, amikor a kígyó a saját farkába harap. Sosem lesz vége. Eleinte megkönnyebbülést és ésszel való megértést hozhat valami okának a megtalálása, magyarázatot adhat történetekre, ami akár időleges megnyugvással járhat. Hosszú távon azonban nem hoz megoldást, mert az érzelmileg elutasított és tagadott fájdalom, -a legtökéletesebb magyarázattal alátámasztva- sem hozza meg a feloldódást. Sokszor kifejezetten mély önmarcangolásba , önhibáztatásba csap ez át, ami szintén nem vezet boldog élethez. Bűntudatban élni az egyik legnagyobb kihívása az életnek. Haragban és gyűlöletben úgyszintén.
Egy érzelem, ha nem lett teljesen feldolgozva bennünk, keletkeztet bennünk egy érzelmi energetikai blokkot, ami elraktározódik az energiatestünkben, és a hozzá hasonló, vele azonos minőségű energiákat húzza magához. Így növekedni kezd, előbb- utóbb megjelenhet a fizikai testünkben is akár súlyos betegségeket is okozva.
Sok emberrel találkozom, aki állítja, hogy megbocsátott azoknak akik bántották őt, vagy valamilyen kárt okoztak számukra. Mégis tele vannak a feldolgozatlan érzelmeik okozta traumatikus energiablokkokkal. Okos, tudatosságra törekvő, spirituálisan képzett emberek is döbbenetesen sok ilyen érzelmi csontvázat dugdosnak az energetikai szekrényükben. Mert mint tudjuk, saját magunkkal a legnehezebb, és a tudatalattink olyan mély tud lenni, hogy képtelenség maradéktalanul a mélyére látni.
Egy érzelem akkor van teljesen feldolgozva, ha azt a kiváltó ok megjelenésekor akció-reakció módon azonnal és 100% -osan átengedjünk magunkon.
Tehát: ha üvölteni kell, akkor üvöltünk, ha sírni kell, akkor kisírjuk magunkat, ha nevetni kell akkor megtesszük úgy és addig, ahogyan jól esik.
Nyilvánvaló, hogy ezt a társadalmi szabályaink miatt nem tehetjük meg. Arra is vagyunk kondicionálva, hogy úgy viselkedjünk, mint akinek jól megdolgozott érzelmi keretrendszere van és tudatosan szabályozott önuralma. Ha a viselkedést képesek is vagyunk maradéktalanul elsajátítani és az adott szituációkban alkalmazni, ez az esetek többségében azt jelenti, hogy mivel nem engedjük át magunkon az adott helyzetben, így elfojtjuk azokat. Így lassan de biztosan elkezdenek gyűlni az energetikai rendszerünkben a blokkjaink.
Noha teremthetünk lehetőségeket és időt a későbbi feldolgozásra, általában mire oda jutnánk az elfojtás folyamata megakadályozza ezt. Ha ésszel helyre is raktuk a dolgot, abból nem következik természetszerűleg az, hogy az érzelmi folyamatot is hagytuk végbemenni.
Az emberi elme természete, az egó sajátja, hogy ellenállunk annak ami fáj, amivel szembe kéne nézni, amit meg kellene élni. Nagyon valószínű, hogy elenyésző azok száma, akikben nincsenek már jelen eltemetett fájdalmak, meg nem élt érzelmek. Egy érzelem teljes megélése akkor történik valójában, ha az érzelmi folyamatműködés fizikai testünkön is megnyilvánul: eléri az arcot. A mai világban már megtanultunk intelligensen imitálni a sírást, nevetés helyett szolidan mosolygunk, kiabálás helyett esetleg káromkodunk fogaink között egy rövidet.
Akkor mit tehetsz?
Szabadulj meg a haragtól, a megbántottságtól, akármilyen mélyen is van eltemetve benned.
Az Advanced Mind Institute által fejlesztett,neuroakusztikus alapon nyugvó zenei anyag speciális módon hat az agyra. Ennek hallgatásával kioldódnak az évek során felhalmozódott érzelmi-energetikai blokkjaink, és megalapozhatjuk vele lelki egyensúlyunkat, belső békénket. Frekvenciája 144Hz-396 Hz közötti tartományban mozog. Delta, Théta, Alfa és Béta hullámokat alkalmaz, fokozatosan, tematikusan felépítve, hogy elérje a kívánt hatást.
Amikor a hanganyagot használjuk, gondoljunk azokra az emberekre, akik valamilyen sérelmet, megbántottságot okoztak nekik, és fejezzük ki határozottan a megbocsátásunk szándékát felé. Ez nem könnyű önmunka, de eredményre vezet. Meditáció közben érzeni fogjuk a testünkben végbemenő változásokat, az energiablokkok testi helyét. Ahogy haladunk a folyamatunkban, ezek fokozatosan tűnnek el, és akinek egy ilyen meditáció alatt megbocsátottunk, hamarosan megjelenhet az életünkben és pozitív módon viszonyul hozzánk.
A hanganyagot most kedvezményesen le tudod tölteni ITT.
Ha letöltési segédletre van szükséged van, vagy bármilyen kérdésre szeretnél választ kapni, keress meg!
Csatlakozz facebookon, amennyiben érdekel a téma: Márti meditációs csoportja.
